Szentmisén emlékeztünk a Nagy Budai Tűzvész 300. évfordulójára

"Miután a mindenható Isten 1723. március 28.-án a szent húsvét vasárnapján délután negyed öt óra tájban Buda fővárost és a Várat tűzzel háborította - csak az ég tudja hogy tört ki, - s félóra alatt átjárva a Várat felgyújtotta azt, háromnegyed óra alatt minden tető összeroskadt. A Székesfehérvári rondellában felrobbant lőpornak köszönhetően - a felmérés alapján - a város nagy része romba dőlt, s nincs olyan ház, mely ne szenvedett volna részben tűzkárokat ... A Telekkönyvi hivatal ezért ... szám szerint leírta - Isten irgalmazzon - ki milyen károkat szenvedett, hogy a drága utókor számára örök emlékül hagyja hátra."    

Délután negyed öt fele a budai polgárok épp a Szent József-hegy Kálvária-hegy nevű részén tartott feltámadási körmenetről vonultak vissza, amikor a Vár elé érve ijesztő látvány fogadta őket. A Bécsi kapu közelében lakó Silvester Edl kádár házában lángok csaptak fel, és a kedvezőtlen széljárásnak köszönhetően gyorsan terjedtek tovább a Vár többi részére is, egy épületet sem hagytak érintetlenül. 

Az Úri utcán és a Sütő utcán át hamar elért a tűz a Városházáig, majd az Úri utcán tovább a Kéményseprő utcáig, aztán a Fehérvári- és a Vízikapu vonalától délre a karmelita kolostoron keresztül, aKarmelita utcán terjedt tovább, lángba borítva a Várat. Háromnegyed óra alatt összeomlottak a háztetők, fél öt körül pedig a Fehérvári kapunál lévő rondella (Stuhlweissenburger Rondel) a benne tárolt 400 mázsa puskapornak köszönhetően felrobbant, s így hozzájárult a tűz további terjedéséhez, miközben átláthatatlan füst lepte el a Várat, megnehezítve a mentési munkálatokat. 

Mindenolyan hirtelen történt, hogy az emberek semmit nem tudtak tenni ellene, a Vár legtöbb háza két óra leforgása alatt leégett. A robbanásnak akkora ereje volt, hogy a környező házak kapui, ablakai, ajtói, tetőszerkezetük, sőt, néhol még a falaik is tönkrementek, a jelentések szerint a Várban és a Vízivárosban egy ablak sem maradt sértetlenül. A robbanástól beomlott a Nagyboldogasszony templom tetőszerkezete, bezúzta a karzatot az orgonával, és maga alá temette az ott tárolt többi hangszert, majd a tűz elterjedt a templom belsejében is. A várfal egy darabja leomlott, a Vár alatti Halászváros épületei is súlyos károkat szenvedtek, s a vízivárosi katonai élelmezési raktár is majdnem elpusztult.

A házak mellett a tűz az értékeiket menteni próbáló emberektől isáldozatot követelt, így például a jezsuita papnevelde igazgatója, páter Joanics György a lángok között lelte halálát, a robbanás pedig maga alá temette a házában lévő Strasserin mészárosnét, Patrich hadnagy szolgálója pedig elvesztette a szeme világát. BudaIII. Károlyhoz írott levelében az utcán heverő számtalan sebesült katonáról és polgárról (férfi, nő, és gyermek) tesz említést. A Wienerisches Diarium április eleji előzetes jelentése szerint a katonaságból ketten meghaltak, tízen halálosanmegsebesültek, 32 fő könnyebb sérüléseket szenvedett, tízen pedig eltűntek. 

Az esetleges jövőbeni tűzesetek mértékének csökkentésére, terjedésének megakadályozására III. Károly meghagyta a budaiaknak, hogy házaikat kőből vagy mészkőből építsék újjá, s kizárólag cseréptetővel fedjék be.Az 1723-as tűzvész után úgy tűnik, hogy Buda kezdett nagyobb gondot fordítani a kémények tisztaságára, s igyekezett azokbaleset-veszélyességén javítani, Johann Lorenz Schultz asztalosmestert pedig utasították, hogy lelkiismeretesen viselje gondját a fecskendőknek. A tűzoltás feladata polgárságon belül elsősorban a céhekre hárult. Tűz esetén pontosan meghatározták, hogy melyik céhből hány emberre van szükség, s mindegyik csoport élére két - név szerint megemlített - vezetőt jelöltek ki. Távolmaradásra semmilyen indokot nem fogadtak el. A tűzrendészeti javaslatban szerepelt, hogy célszerűnek tartanák, ha mindenkinek lenne kézifecskendője, ha nem is oltásra, de legalább az égő felület lehűtésére. 

A javaslat több száz év után is megfontolandó: a megfelelő eszközzel és időben megkezdett tűzoltással megelőzhetőek a nagyobb tűzkárok. Napjainkban a fővárosi hivatásos és önkéntes tűzoltók gondoskodnak arról, hogy még egyszer hasonló tűzvész ne történhessen meg.A budai polgárság 300 évvel ezelőtt példát mutatott önzetlenségből, erőt merített a hitéből, az összefogásával pedig újra értéket teremtett.Ma fejet hajtunk azok előtt, akik áldozatot hoztak és részt vállaltak abban, hogy Budát minden nap ilyen szépnek láthassuk.A tűzvész 300. évfordulóján este 18 órai kezdettel a Mátyás-Templomban szentmisével emlékezünk.   

 Forrás:  Simon Katalin:  Az 1723-as budai tűzvész

A tűzvészre szentmisével emlékeztünk a budavári Nagyboldogasszony-templomban. A szentmisén vendégcelebrált Koroknai Zoltán jezsuita atya.