09 Jan
09Jan

2020. január 9. Pontosan 150 évvel ezelőtt, 1870. január 9-én délután, az egykori Eskü téri plébánia épület földszinti helyiségeiben kialakított őrtanyán megkezdték a szolgálatukat a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet tűzoltói. Az első rendes őrség tagjai - Matolay Elek parancsnok mellett - Bockelberg Ernő, Mustiere Oszkár, Gensan Tivadar, Bakos Pista, Guttmann Károly, és Richter Lajos voltak. Miután teljesen nyilvánvaló volt, hogy a rohamosan fejlődő - és nem mellékesen az egyesítés előtt álló Pest, Buda, Óbuda - városok védelmét nem lehet csak csak önkéntes tűzoltókkal ellátni, - és erről a városi tanácsot is sikeresen meggyőzték - február elsejével a fizetett tűzoltók szintén megkezdték a szolgálatukat. Ezt követően a tűzoltás nehéz feladatát együtt látták el Gróf Széchenyi Ödön főparancsnoksága alatt, akit egyben a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség első elnökének is megválasztottak. A tűzoltóság fejlődése igyekezett lépést tartani a város fejlődésével. Az első tűzőrséget sorra követték a további létrehozott, és felszerelt őrségek. A Főváros tűzbiztonsága javult, a tűzoltók közös erővel évente több száz tűzesetnél hősiesen, gyakran az életük és testi épségük kockáztatása árán is helytálltak. Az egylet közgyűlése által megválasztott parancsnokság Széchenyi javaslatainak megvalósításáért a városi tanácsnál továbbra is mindent megtett, törekvéseit rendre siker koronázta.   A sikerek mellett persze sok leküzdésre váró nehézség is akadt, és még csak nem is a tűzesetek során. Ilyen volt például a tornaegylettel való közösség dolga, melytől csak hosszas idő elteltével sikerült különválni. A kezdeti években íródott az a levél is, melyben a parancsnokság alázatos véleményében a magas képviselőház figyelmét az alábbiakra hívta fel:"A Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet noha a tőle telhető buzgalommal és igyekezettel teljesíté feladatát, jelenleg azon a ponton áll, hogy anyagi támogatás hiányában, további fennállása veszélyeztetve van".De nem csak az időnként évekig hiányzó anyagi támogatás hátráltatta a működést. Egy alkalommal, a megérdemelt kitüntetések részletezése után az alábbiakat írta  elkeseredésében dr. Szily József, az önkéntes testület akkori parancsnoka:"Vajha e kitüntetések, mint a méltán kiérdemelt elismerés általunk megadható külső kifejezései termékenyítőleg hatnának testületünk minden tagjának buzgalmára és ügyszeretetére, mert csakis ez s ebből kifolyólag a legnagyobb kötelességtudás képes pótolni azt a hiányt, mely működő tagjaink számának feltűnően alacsony voltában évek óta kísért. Valóban sajnos ez kifejezője azon rideg önzésnek, semmi önfeláldozásra nem kész gondolkozásnak, mely mételyként hatja át fővárosunk százezerre rúgó férfijának agyát és szívét egyaránt. Az ideálok szeretete, a nemes eszmék iránt való lelkesedés mintha teljesen kihalt volna az emberekből, akik tetteik rugójául mindenütt és mindenhol csakis a megélhetést biztosító anyagi érdekeket ismerik el. Szomorú jelenség ez, melynek a szomorúságát csak fokozhatja az a tudat, hogy immáron nem csak a fővárosban, hanem a vidék városaiban és községeiben is mindinkább érezteti pusztító hatását. Adja Isten, hogy az új század e téren is hozza meg mielőbb a javulást, és keltse új életre hazánk lakosságának szívében az igaz önzetlen, és önfeláldozásra kész felebaráti szeretet érzését."   Méltatlan lenne viszont nem megemlíteni, hogy a baj óráiban mindenki összefogott, és a gyakran igencsak nagy kiterjedésű tüzek oltásában rendre részt vettek a hajó, textil, gépgyári, a gőzmalmi, valamint a környező települések községi tűzoltói is, és ez most sincs másképp.Ma azokra emlékezünk, akik az elmúlt másfél évszázadban a Budapestet szolgálták, és tiszteletünket fejezzük ki azok előtt is, akik most is ezt teszik. Tették, és teszik mindezt úgy, hogy több nagy tűzeset ellenére a hősiességükkel az igazán nagy tűzkatasztrófákat mindig meg tudták akadályozni. 


Felhasznált irodalom: Dr. Szabó Károly, és Dr. Szabóné Endrődi Ilona 2013-2015:A tűzoltóság története 1870-ig, a pesti hivatásos tűzoltóság megalakulásáig

Csicsmann Gyula, a Tűzoltó Múzeum évkönyve V.  Budapest, 2004.

 A képeket készítették:Klösz György (1844-1913) fényképész, festő, Pataki László (1857-1912)  festőművész, grafikus.   Forrás:



 

Megjegyzések
* Az email nem lesz publikálva a weboldalon.